2009. január 21., szerda

Dobozka készült, ajándékba. Annyira megtetszett, nehezen válok meg tőle.Bár sosem készítek kettő egyformát ebből lesz még egy.-)

2009. január 20., kedd

Látogatók

Ma lázasan készülődtünk Sanyival, barátnőim jöttek látogatóba. Viccesek voltak, mivel tudják, hogy a konyhánk még nem túl szofisztikált-pizzát hoztak meglepetésnek.Nyami nyami.Nagyon tetszett nekik a ház, értékelték erőfeszítéseinket és bár nekik is végig kellett nézni az ilyen- volt ilyen lett fotó összeállításunkat, egészében véve jól éreztük magunkat. Készülünk az idei tűzoltó bálra, a ki mit vesz fel pontnál tartunk.........folyt köv.

2009. január 19., hétfő

Dú it jorszelf.....

Dohányzó asztalunk is készülőben van.....utálom ezt az elnevezést, nem is dohányzunk és valószínűleg senki nem is fogja erre használni. Régi ebédlő asztal lehetett, ami aztán évtizedekig egy nyitott teraszon kerti asztalként szuperált. Szegény, ő is áldozatul esett a "xyladecort mindenre mozgalmon"-többször is. Ex anyósom nekem ajándékozta, bár láttam rajta, hogy nem igazán érti miért ragaszkodom ehhez a vacakhoz. Először megszabadítottam a vastag barna máztól, majd kiszereltem belőle az utólag fixre szerelt belső toldást, ami nagyobbá hívatott tenni őkegyelmét. Sajnos ezután következett a lábak kurtítása, fehér zománcfesték ráfestése és folyamatos visszatörlése. Már így is nagyon szép volt, mondhatnám egyedi, de a meglévő bútorainkhoz nem passzolt ez a franciás kopott fehérség.Kapott egy kis dió pácot, egy réteg lakkot, és láss csodát új életre kelt. Azóta is mindenki azt kérdezi na és ezt hol vettétek?

2009. január 18., vasárnap

dobozok

Az van, hogy említettem már nemrégen költöztünk ide ebbe a házba, ami történetesen vidéken van. Egy nyáron át tartott a felújítás -idegörlő volt mit mondjak, mindannyian nagyon vártuk már az idebútorozást. Keményen zajos helyről költöztünk, és bármennyire vártuk a nyugalmat az első pár éjszakán nem bírtunk a nagy csendtől aludni.Van ilyen? Most már tudjuk, hogy van. És azt is tudjuk, hogy mindent pénzt megér ez a nyugalom.
Tulajdonképpen sápítozó (kárörvendő?) ismerőseimnek is mindig azt mondom hogy szervezés kérdése az egész....szeretünk itt..de mikor fogynak el a dobozok?Tegnap meghozták a fát és az urammal és Martinnal szortíroztuk, vágtuk hordtuk pakoltuk, meg mindenfélét csináltunk ami ebben a körben megcsinálható.Én természetesen minden farönkben láttam valamit, ami miatt félre kell, hogy tegyük mert ez úgy néz ki mint egy....na az uram az ilyen kezdetű mondatok után kicsit mindig nagyobb fokozatra kapcsolt a lánc fűrésszel:-) a másik mondatom többször is elhangzott, percenként csodálkoztam rá, hogy bármilyen girbe- gurba fa hasáb kerül a kezembe mindegyiknek megvan a helye, mindegyik illeszkedik valahová...mintha szétvágatukban is illeszkedni akarnának........

2009. január 15., csütörtök

Lámpafény

Hazafelé a buszon volt időm mélázni, ahogy a sötétből kiszűrődő otthonok meleg fényénél ülő családok apró mozzanatait ellestem. Eszembe jutott édesanyám konyhájának narancssárga fényt adó, tulipán alakú lámpája, ami már a kert kaputól látszott. Eszembe jutott milyen jó volt meglátni hogy otthon vannak...tudni hogy várnak.Valószínűleg szüleim nem is sejtették hogy önkéntelenül is megnyugtattak már csak azzal, hogy felkapcsolták a konyhában a villanyt. Csak remélni tudom hogy én is ezt nyújtom a kisfiamnak. A meleg, biztonságot adó otthont, amire jó bekukkantani az elhaladó buszról is......
Jó reggelt Mindenkinek!Szebbet, mint tegnap...itt csodaszép hó esik..vége az ónos rémségnek...Én már a ropogó tűz mellől élvezem a hóesést...mit mondjak fagyos lelkeknek kifejezetten ideális.
Épp téli kényszer pihenőmet töltöm itt a tűz mellett.Az Uram szolgálatban, Tündérszépem iskolában..egyszóval csend nyugalom....még pár percig gondolom...rendes a Szorító Határidőtől,(aki persze azóta is velünk él mióta vidékre költöztünk) hogy a kávémat még nyugton megihatom.....aztán klínin' in progressz.