2010. augusztus 5., csütörtök

Kényszerpihenő aminek "örülünk"

Minimum13 éve nem voltam beteg.Hála Istennek! És most szédülés...ájulás..egyensúlyzavarok...Az orvosom azt mondja a stressz az oka....én hozzáteszem igen a munkahelyi....plusz egy kis svájci frankos hitel plusz egy kis sikertelen bébiprojekt....de legfőképpen a munkahely. A hitel miatt az ember egy kisvárosban nem ugrabugrál össze vissza a munkahelyét illetően... Azt hiszem ez alatt az egy hét alatt kikristályosodik hogy ezeknek nem. Na ezeknek én nem dolgozom egy nappal sem többet. Akkor sem ha nem eszem egy hónapig..mert semmibe vesznek...semmit nem tartanak be amit megígérnek..ha számon kérem őket meg se hallanak. És életemben először fel fogok jelenteni valakit! Elképesztő hogy ki kell bújnom a csigaházamból miután lerombolták bennem a naivitást. Ki kell onnan jönnöm és be kell mószerolnom valakit hogy végre valaki az orrukra koppintson! És el kell gondolkodnom én hol rontottam el? Na ennél a pontnál mindig rájövök hogy az egyetlen hibám hogy megbíztam bennük...is.
És utálom magam hogy folyton itt panaszkodom.Meg máshol is. Meg amott is.És imitt is.Mikor lesz ennek vége?

2 megjegyzés:

ZsuzS írta...

Óóóóó, már pedig úgy szurkoltam innen a távolból!

Fabrikák írta...

Köszönöm szépen!